153 évvel ezelőtt, ezen a napon született Lénárd Fülöp, az első magyar származású Nobel-díjas.
Lénárd 1886-tól Heinrich Hertz asszisztenseként a katódsugár (elektronnyaláb) vizsgálataival kezdett foglalkozni. Kiváló minőségű kisülési csöveit saját maga tervezte, és elkészítésükben is részt vett.
Röntgen is vásárolt Lénárdtól katódsugárcsöveket, hogy megismételje Lénárd kísérleteit. A röntgensugarak felfedezése körül ez okozta kettejük között az elsőbbségi vitát. Lénárd szerint azt a tényt, hogy a láthatatlan sugárzás nemcsak a fémfólián, hanem az emberi testen is keresztülhatol, nem lehet új felfedezésnek tekinteni. A tudományos közvélemény is hasonlóképpen vélekedhetett, hiszen több díjat is megosztva kaptak:
- a bécsi Akadémia Baumgartner-díját
- a párizsi Akadémia a La Caze-díját
- a londoni Royal Societya Rumford-érmét
A Nobel Bizottság is a Lénárd–Röntgen-kettőst jelölte erre a díjra, ám a Svéd Tudományos Akadémia döntése alapján mégis csak Röntgen kapta meg.
1902-ben arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy ha például nátrium felületét fénnyel világítja meg, elektronok lépnek ki belőle, melyek energiája azonban nem a fény intenzitásától függ. A jelenséget a klasszikus fizika alapján nem sikerült értelmezni.
A magyarázatot Albert Einstein adta meg 1905-ben az Annalen der Physik ugyanazon számában, amelyben a relativitáselméletre vonatkozó tanulmánya is megjelent és elsősorban ezért kapta meg 1921-ben a fizikai Nobel-díjat (”az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”). A fényelektromos jelenség a fény kvantumos természetének egyik alapvető bizonyítéka, így a kvantummechanika kialakításában fontos szerepet játszott.
Lénard Fülöpöt 1901 és 1905 között minden évben felterjesztették a Nobel-díjra, míg 1905- ben aztán megkapta, a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért.
A húszas évektől támogatta a náci ideológiát, a ún. „Deutsche Physik” vezéralakjaként a német fizika felsőbbrendűségét hirdette a spekulatív (zsidó) fizikával szemben. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Einsteint Nobel-díjjal tüntették ki a fényelektromos hatás magyarázatáért, noha magát a jelenséget ő fedezte fel.
