Kis kitérő...
Minden egyes alkalommal, amikor reblog sprint (blogverseny itt, az Origón, amikor egy megadott szó köré kell építeni a posztot) kezdődik, ugyanazokon az állapotokon megyek keresztül:
- Értetlenség: annyi szó van, miért pont ezt kellett választani
- Düh: erről nem lehet semmi érdekeset írni b*sszátok meg
- Remény: eszembe jut valami a szóhoz kapcsolódó klassz téma
- Megvilágosodás: rájövök, hogy annak a történetnek valójában semmi köze a megadott szóhoz
- Elfogadás: majd a következő versenyen
- Küzdőszellem: az utolsó éjjel, hajnal 5-ig mégis írok egy posztot
A 2 hétből rendszerint az ötös pont állapotában töltök 13 napot, most viszont a kettesben voltam ugyanennyit, szóval kedves reblog szerkesztők:
Általában két dolgot igyekszek kerülni egy-egy posztban: az egyértelmű asszociációt (például a ’másnap’ kapcsán a másnaposságról írni), és azt, hogy túl sok személyes vélemény kerüljön bele. Utóbbiért rendszeresen meg is kapom a ’túl száraz’ jelzőt a bejegyzéseimre. Most viszont rendhagyó módon eltekintek ettől a rendkívül mély ars poeticától és a ’szokás’ szó kapcsán a cigiről írok és meghintem annyi kocsmafilozofálással, hogy szaftos legyen, mint egy szelet angus marha.
Amik felfedik igazi arcunkat
Az emberiség rendszeresen tesz olyan dolgokat, melyek aztán kitűnő alapjául szolgálnak annak, hogy megismerjük belőle a természetét. Például magányos hódítókként hajóra szállnak, ideológiákat gyártanak vagy önzetlenül feláldozzák magukat. Aztán olyan művek születnek, mint a Robinson Crusoe, Az ember tragédiája vagy a Gran Torino, melyek hatására mindig többet tudunk meg magunkról.
Van egy olyan emberi szokás, amit azért tartottam mindig érdekesnek, mert az előbb felsoroltakhoz hasonlóan, rengeteget elmond az emberi viselkedésről. Ez pedig nem más, mint a dohányzás.
A dohányzás szokása alapján ilyenek vagyunk:
Önpusztítók
Azt az elképesztő önpusztító hajlamot, ami bennünk lakozik jól mutatja, hogy bár a cigaretta születési rendellenességeket, szellemi és testi fogyatékosságot, tüdőrákot okoz, mégis évente több billió fogy belőle. Hiába tudjuk, mi van benne (csak említés szintjén néhány: nikotin, benzol, ammónia, hidrogén-cianid, aceton, formaldehid, kátrány, szén-monoxid), képesek vagyunk azzal megnyugtatni magunkat, hogy ’hát valamiben meg kell halni’.
Csak hogy legyen szájensz is:
- A lerakodó kátránynak köszönhetően folyamatosan csökken tüdőnk légzési felülete
- A nikotin halálos dózisa 20-60 mg. Enyhe mérgezés során fejfájást, szédülést, hányingert, hasmenést, verejtékezést, szapora pulzust okoz (aki emlékszik még az első cigijére, annak alighanem ismerősek ezek a tünetek).
- Az érrendszert károsító hatása miatt közvetve szinte minden szerv működését károsítja.
- A dohányfüstben található rákkeltő anyagok minden daganattípus előfordulási gyakoriságát emelik, de különösen a szájüregi, gége-, és tüdődaganatok számát.
- A dohányosok élete évekkel megrövidül, de életminőségük is határozottan romlik.
Képmutatók
Míg az ember önpusztítási hajlamával kapcsolatban aligha találunk jobb példát a dohányzásnál, a képmutatás terén már nagyobb a verseny. Ott van például a karácsony, a pornó, a politika stb. Látni azt az indulatot, amit egy átlagemberből kivált a könnyűdrogok legalizációjával kapcsolatos vita, eléggé érthetetlen, figyelembe véve, hogy Magyarországon minden ötödik ember a dohányzás következményeként hal meg és azt mégsem tiltja semmiféle törvény.
Felelőtlenek
Ha egy dohányos szokásával fenntart egy teljesen felesleges iparágat (mert azt az évi 5-6 billió bagót el is kell készíteni), az okozott szeméttel folyamatosan mérgezi a talajt, a vizeket (például a csikk olyan anyagokat tartalmaz, melyeket a cigarettából vesz át), mérgezi a környezetében élőket és magát is, akkor elég nehéz elhitetni másokkal, hogy ő alapvetően felelősségteljes csak hát szereti a fílingjét.
Végülis nevezhetjük-e szokásnak a cigizést?
Nem akartalak titeket fárasztani azokkal a szokásos körökkel, hogy 'és akkor ki terjesztette el Európában, hogy szűkíti az ereket stb' hisz ezeket már elég sokszor leírták. Azt szerettem volna Nektek bemutatni, hogy a cigizés milyen kristálytisztán mutat rá bizonyos jellemvonásainkra. Egyébként jómagam is hódoltam eme szenvedélynek és persze a mai napig ha csak kávé vagy pia kerül a szervezetembe, le kell játszanom az érvek és ellenérvek csatáját :) És hogy mi az az egyetlen érv ami valaha is mellette szólhatott? Természetesen csak egy dolog: a lazaság, a lázadás szimbóluma.
A cigivel fiatalon megpróbálja demonstrálni az ember, hogy őt nem érdeklik az egészségügyi kockázatok, nem érdeklik a törvények, és nem kíváncsi a jótanácsokra. Persze a függőség aztán villámgyorsan kialakul és már nagyon nehéz észérvekkel meggyőzni egy dohányost, hiszen érezhetően nem az eszével vitázol, hanem a nikotin hatására felszabaduló dopaminnal vagy kénytelen hadakozni.
És ennél a résznél megint csak a fent említett 4-es pontnál találom magam. Köthetem-e a dohányzás témáját a 'szokás' szóhoz? Persze a köznyelvben ez bevett, hiszen a lerakását is 'leszokásnak' nevezzük. De lehet-e szokásnak nevezni egy olyan tevékenységet, amit kizárólag egy vegyület iránti függőség okoz? Szerintem bizony nem...
