Életünk során gyakran érezzük azt ’bárcsak előre tudtam volna mi fog történni, akkor biztosan jobb döntést hozok’. Persze a jövőbe látás lehetőségét gyorsan el is hesegetjük magunktól és valószínűleg jobban is tesszük, máskülönben hamar a TV2 ezotévéjében találnánk magunkat, amint éppen baromságokat beszélünk.
Nem kell időgép ahhoz, hogy bizonyos eseményeket képesek legyünk megjósolni, csupán nyitott szemmel kell járnunk a világban, törekedni arra,hogy minél objektívebbek legyünk, saját érzelmeinket pedig kizárjuk. És hogy ez ne csak egy levegőben lógó, filléres bölcsesség maradjon, nagyvonalakban bemutatok egy embert, akinek megvoltak ezek a képességei, és segítségükkel nemcsak hogy túlélte a 20. század legsötétebb időszakát, de azon változtatni is tudott.
Németország, 1933 március 31. Egy magyar származású, zsidó fiatalember úgy dönt, nincs többé biztonságban és Berlint maga mögött hagyva Londonba utazik. Ez volt az utolsó vonat, melyen zsidókat is kiengedtek az országból, másnap elkezdődött a zsidóellenes bojkott. A fiatalember Szilárd Leó volt, akiról barátja, Teller Ede azt mondta, különleges képessége volt ahhoz, hogy megjósolja a jövőt.
„Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többinél, ha boldogulni akar az életben, az is elég, ha csak egy nappal megelőzi őket”
-magyarázta Szilárd
Ehhez hasonló, már-már zavarba ejtő előrelátásokkal van teletűzdelve ennek a páratlan egyéniségnek az életrajza, melyből most szemezgetek Nektek egy keveset.
Miért tarthatta Teller jósnak Szilárdot?
- Utazása Londonba második emigrációját jelentette, de ez cseppet sem zökkentette ki munkájából. 2 év alatt 2 szabadalmi bejelentést is tett: egyet a nukleáris láncreakció energiatermelésben való alkalmazásának lehetőségéről, egyet pedig az atombomba működésével kapcsolatban. Utóbbit –3 évvel a 2. világháború kitörése előtt- mint katonai titkot, a Brit Admiralitásra bízta attól tartva, hogy a felfedezést a németek felhasználják.
- Továbbálva Európából, már Amerikában érte a hír 1939 januárjában, hogy Németországban felfedezték, a neutrongazdag urán két könnyebb atommagra hasad szét. Ekkor ötlött fel benne a gondolat, hogy valószínűleg ez az a hiányzó láncszem, amelyre szükség van a nukláris láncreakcióhoz. Rögtön el is ment Einsteinhez és megírták Roosevelt elnöknek azt a levelet, amely az atombomba kifejlesztését célzó Manhattan-terv kiindulópontjává vált (Einstein-Szilárd-levél). Szilárd elsőként döbbent rá arra a veszélyre, amit a bomba Hitler kezében jelentene.
- Átlátva azt, mekkora veszélyt rejt magában a maghasadás felfedezése az adott politikai környezetben, elsőként sürgette a bomba megépítését. Olyan nagyszerű – és a témában legjáratosabbaknak számító -tudósok, mint Rutherford vagy Fermi sem voltak képesek ezt rögtön megérteni . Azonban mire meggyőzte a körülötte lévőket, Szilárd már megint egy lépéssel mindenki előtt járva a bomba betiltásán fáradozott. A magyar fizikus hatására tudósok egy csoportja elkészítette a Frank-jelentést, amely körvonalazta a nukleáris fegyverkezés veszélyeit. Ez a jelentés fellépett az atombombának a japán civil lakosság elleni bevetése ellen, helyette nem-katonai jellegű erődemonstrációt javasolt.
- Lehetősége nyílt Hruscsovnál magánkihallgatáson járni és javaslatot tett egy „Moszkva-Washington forródrót” felállítására, amely megkönnyítené vészhelyzetben is a kommunikációt a szuperhatalmak vezetői között. Ezt végül a kubai rakétaválság után 10 hónappal, 1963-ban meg is építettek.
- Látható az is, hogy tudományos munkái során mindig ott bábáskodott az újonnan születő kutatási irányoknál: 1931-ben abbahagyta műszaki tanulmányait és az éppen kibontakozó kvantumfizika felé fordult. Az „Entrópiacsökkentés termodinamikai rendszerben intelligens lény hatására” című cikkét pedig az informatika és az agykutatás kiindulópontjának, az információelmélet és a kibernetika előfutárának tekintik.
Az is igaz, hogy ő sem bizonyult tévedhetetlennek. A kubai rakétaválság idején Genfbe repült, hogy személyes közbenjárásával elhárítsa a III.világháború fenyegető kitörését. Itt élő barátjának ezt mondta:
„Atomháború lesz! Én vagyok az első amerikai menekült!”
Kétségtelen, hogy objektív látásmódja nagyban hozzájárult ahhoz hogy kifürkészhesse a jövőt, ebben az esetben azonban alighanem éppen végtelen racionalitása és az emberi érzelmek ismeretének hiánya miatt nem számolt azzal, hogy az emberek végül képesek lesznek lerakni a fegyvert. A Szilárd és Fermi közötti különbséget B.T. Feldnek sikerült a legpontosabban megragadni és ez talán nem csak Fermitől, hanem a legtöbb embertől megkülönböztette:
"Fermi sohasem lépett az A pontról a B-re, amíg nem tudott meg minden megtudhatót A-ról, és megfelelő bizonyítéka nem volt B-re vonatkozóan. Szilárd ellenben A-ról azonnal D-re ugrott, és nem értette, miért fecsérlik az emberek az idejüket B-vel és C-vel."