197 évvel ezelőtt (1818. július 1-én), ezen a napon született az egyik legismertebb magyar orvos, Semmelweis Ignác, az "anyák megmentője".
1847-es itáliai szakmai utazása után értesült barátja, Jacob Kolletschka haláláról, aki egy boncolás okozta vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonosak.
Először megállapította, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a kézen a boncolás utáni hullaszagot, majd rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat.
Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyagok okozta fertőzés következménye.
Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak.
Tanait - az osztályán gyakorlatban bizonyított hasznosságuk ellenére - az orvosi közvélemény visszautasította, az eljárását mások nem alkalmazták, nem látván be az ok-okozati összefüggést.
Semmelweis ugyan még nem ismerte a kórokozó baktériumokat, de miután Louis Pasteur felfedezte a mikroorganizmusokat megtörtént az áttörés. Ennek nyomán kezdett Joseph Lister angol sebész is antiszepszissel foglalkozni. A fertőzést gátló eljárások jelentőségét és annak bevezetését is csak az ő meggyőző munkája nyomán, lassanként fogadta el az orvosszakma.
