Wigner Jenő ismert volt szerénységéről, ami igazán figyelemreméltó elért eredményeinek tükrében.
Egyike volt azoknak a húszas évekbeli fizikusoknak, akik újjáteremtették a fizika tudományát, többek között bevezetve a kvantummechanikába a szimmetriák elméletét, melyért 1963-ban a Nobel-díjat is megkapta. John Bardeen doktorandusza pedig az egyetlen, aki kétszer is elnyerte a fizikai Nobelt.
Sohasem volt elbizakodott, gyakran önmagát háttérbe helyezve mesélt tudóstársai eredményeiről. A Fasori Gimnáziumban ismerte meg Neumann Jánost, akit már akkor is csodagyereknek tartottak. Sokaknak volt az a véleménye, hogy ha a jövőben lesz az emberi létezésnek egy magasabb rendű változata, az rá fog hasonlítani.
Átvitt értelemben marslakóknak nevezik azokat az Egyesült Államokba emigrált magyar tudósokat, akik alapvetően járultak hozzá a 20. századi tudományos eredményekhez.
Wigner Jenő is ebbe a csoportba tartozik, véleménye szerint azonban csak egyetlen zseni volt köztük: