Heinrich Hertz életrajzából kiderül, hogy számos területen alkothatott volna maradandót, kanyargós pályája azonban a természettudományok felé sodorta.
A középiskolában kiváló nyelvi érzékéről tett tanúbizonyságot, diákkorában az olasz, az angol és a francia mellett göröggel, latinnal és arabbal is foglalkozott. Kitanulta az asztalosságot, és dolgozott esztergapadon.
Münchenben a műszaki egyetemre iratkozott be, később azonban inkább matematikai és fizikai tanulmányokba kezdett a berlini egyetemen.
Hertz meghatározó felfedezéseket tett: igazolta az elektromágneses hullámok létezését és hogy a fény is az. Ezzel megalapozta a rádió, a TV, a radar és a mikrohullámú sütő megalkotását. Felfedezte a fényelektromos hatást, az ultraibolya sugarak által előidézett elektromos kisüléseket. A jelenséget Albert Einstein magyarázta meg 1905-ben, elsősorban ennek köszönhette Nobel-díját.
Amikor Hertz középiskolai mestere megtudta, hogy a fiúból híres professzor lett, szomorúan felkiáltott:
'Oh, milyen kár! Micsoda esztergályos lett volna belőle!'
