Einsteinnel kapcsolatban gyakran olvasható az a ferdítés, miszerint a fizikus zseninek nehézséget jelentett az iskolai követelmény, sőt meg is bukott. Szent-Györgyi Albertnek viszont valóban meggyűlt a baja az iskolával:
"Nagyon buta gyerek lehettem. Velem szinte semmi sem történt. Az iskolában állandóan csak magoltam. A könyveket gyűlöltem."
Az állandó megfelelési kényszerrel küzdő Szent-Györgyi pályájára nagy hatással volt anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály (orvos, fiziológus), aki nem tartotta sokra unokaöccsét:
"Ilyen buta embernek semmi keresnivalója a tudományban." mondta.
Nagybátyja végül megenyhült és megengedte, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végbélkutatással foglalkozzon. Első tudományos közleménye ennek megfelelően a végbélhámmal volt kapcsolatos. A kitűnő humorérzékkel megáldott Szent-Györgyi gyakran emlegette viccelődve:
"Nagybátyám miatt a rosszabbik végén kezdtem a tudományt."
