simple science

Wigner Jenő magyar–amerikai fizikus 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért.”

Galilei megállapítását, mely szerint  "a természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott", Wigner a következő módon fogalmazta meg:

"Arra, hogy a fizikus a matematikát használja fel természettörvényeinek megfogalmazására, egy lehetséges magyarázat, hogy a fizikus egy kissé felelőtlen személy. Így, ha két mennyiség között egy összefüggést talál, mely hasonlít egy matematikából jól ismert összefüggésre, sietve levonja a következtetést, hogy a talált összefüggés az, amelyet a matematika tárgyal, egyszerűen azért, mert ő nem ismer semmilyen más hasonló összefüggést. A jelen fejtegetésnek nem célja, hogy megcáfolja a vádat, mely szerint a fizikus kissé felelőtlen. Talán az. Fontos azonban rámutatni, hogy a fizikus gyakran durva tapasztalatainak matematikai megfogalmazása kísértetiesen sok eseteben a jelenségek kiterjedt osztályainak bámulatosan pontos leírásához vezet. Ez mutatja: a matematika nyelve mellett több szól, mint egyszerűen az, hogy ez az egyetlen nyelv, amelyen beszélni tudunk; azt mutatja: a matematika a helyes nyelv a szó legteljesebb értelmében."

Az Abraham Flexner által alapított Institute for Advanced Study 1933-ban kezdte meg működését Princetonban. A magánintézetet azzal a céllal alapították, hogy a tudományos kutatás világméretű központjává váljon, ahol a tudósok kötelezettségek, és a szponzorok határidői nélkül dolgozhatnak. Leginkább Albert Einstein tudományos otthonaként ismert, ahol a fizikai törvények egyesítésén dolgozott.

A '40-es években kezdett terjedni az az anekdota, amely szerint egy princetoni diák és a zárthelyin felügyelő fizikus között a következő párbeszéd zajlott:

A napokban van a 41. évfordulója Anglia eddigi legnagyobb vegyipari balesetének. 1974. június 1-én a Flixborough melletti üzemből 30-50 tonna ciklohexán jutott a levegőbe, majd a gőz berobbant és 15 tonna TNT-nek megfelelő energia szabadult fel.

A robbanás következtében 28-an haltak meg és 89-en szenvedtek sérülést. 3,5 km-es körben 1800 épületben okozott kárt és 24 hektárnyi terület vált teljesen használhatatlanná. Szerencsére a baleset szombat délután történt, ezért az irodaépület üres volt. Munkanapon legalább 130 áldozat lett volna.

Az üzemben kaprolaktámot állítottak elő, amit a nylon gyártásához szükséges. Kiindulási anyagként ciklohexánt alkalmaztak:

Reaktorkaszkádot használtak (egybekötött reaktorok), melyekben egyenként 20 tonna ciklohexán volt.

1974 márciusában az 5. reaktoron szivárgást észleltek, ezért kikötötték a kaszkádból, helyére pedig egy hajlított, 50 cm-es cső került. Pár nap alatt kész volt, az üzem pedig tovább termelt.

1974 június 1-én egy kis nyomásnövekedés miatt a cső meghajlott, és kitépte a könyököket a 4-es és 6-os reaktorból.

50 másodperc alatt 30-50 tonna ciklohexán szabadult el. Forráspontja atmoszférikus nyomáson 81 °C, itt tízszer akkora volt a nyomás és 150 °C-os a hőmérséklet. Ezért a kiszökő ciklohexán rögtön felforrt, a gőze szétterült és egy távoli szivattyúmotor vagy kemence berobbantotta.

A ideiglenes csövet tervező mérnököknek nem volt tapasztalatuk ilyen feladatokban, így több hibát is vétettek. A cső túl szűk volt, és sokkal alacsonyabb nyomás elviselésére tervezték. A vizsgálat eredménye nagy közfelháborodást váltott ki, és a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek szabályozásának megszigorításához vezetett, igaz, csak Nagy-Britanniában.

Később a lakossági tiltakozás ellenére az üzemet újjáépítették, azonban a nylon árának esése miatt pár év múlva bezárták. 1981-ben az üzemet lerombolták, helyén ma ipari park van.

Korabeli tudósítások: 

Egy kis technikai probléma merült fel az oldallal kapcsolatban, amit eddig nem volt időm javítani, de most már tökéletesen működik.

Vasárnap pedig már új poszttal jelentkezem. Persze a blog egyelőre nem túl olvasott, így valószínűleg nem is tűnt fel senkinek, hogy egy ideje nem üzemelt. :D

Carleton Gajdusek (magyar–szlovák származású amerikai orvos-virológus) 1976-ban kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, elsősorban a kuru betegség vizsgálata során tett felfedezéseiért („fertőző betegségek keletkezésének és terjedésének tanulmányozásáért”).

A kuru (más néven nevető halál), egy emberekben felfedezett gyógyíthatatlan, agyi degeneratív betegség, ami a prion betegségek egy formája, akárcsak a Creutzfeld-Jakob kór. Bár ez a nézet nem általánosan elfogadott, kutatók szerint a betegséget a pápua új-guineai fore törzs tagjai terjesztették el kannibalizmusuk útján. A kuru szakrális kannibalizmust is jelent, ami a rokon halottak elfogyasztásának gyakorlata: a nők, gyermekek esetében az agy és zsigeri szervek, férfiaknál az izmok.

Gajdusek 1952-től katonai szakértőként a fejlődő országok járványait vizsgálta. Ausztrál vendégkutatóként Új-Guinea őserdeiben vizsgálta a betegséget, melynek kezdeti tünetei után a betegek 1 éven belül meghaltak, de ezt akár 20 éves tünetmentesség is megelőzhette. A kannibalizmus betiltása után az 1980-as évek elejére a kuru gyakorlatilag megszűnt.

Charlie Chaplin 1931-ben meghívta Einsteint a Nagyvárosi fények c. filmjének premierjére. Az előadás után a közönség felállva tapsolt, ekkor a fizikus megkérdezte, kinek szól a vastaps. Chaplin azt mondta:

"Nekem azért tapsolnak az emberek, mert mindannyian értenek engem, Önnek pedig azért, mert senki sem érti."

Heinrich Hertz életrajzából kiderül, hogy számos területen alkothatott volna maradandót, kanyargós pályája azonban a természettudományok felé sodorta.

A középiskolában kiváló nyelvi érzékéről tett tanúbizonyságot, diákkorában az olasz, az angol és a francia mellett göröggel, latinnal és arabbal is foglalkozott. Kitanulta az asztalosságot, és dolgozott esztergapadon.

Münchenben a műszaki egyetemre iratkozott be, később azonban inkább matematikai és fizikai tanulmányokba kezdett a berlini egyetemen.

Hertz meghatározó felfedezéseket tett: igazolta az elektromágneses hullámok létezését és hogy a fény is az. Ezzel megalapozta a rádió, a TV, a radar és a mikrohullámú sütő megalkotását. Felfedezte a fényelektromos hatást, az ultraibolya sugarak által előidézett elektromos kisüléseket. A jelenséget Albert Einstein magyarázta meg 1905-ben, elsősorban ennek köszönhette Nobel-díját.

Amikor Hertz középiskolai mestere megtudta, hogy a fiúból híres professzor lett, szomorúan felkiáltott:

'Oh, milyen kár! Micsoda esztergályos lett volna belőle!'

Gyakran találkozhatunk azzal a legendával, mely szerint Albert Einstein megbukott matematikából és valószínűleg sokan nyugtatták már magukat ezzel a történettel. Természetesen ez csupán kitaláció. Mindig is az osztályelsők közé tartozott, matematikából és fizikából pedig kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Mi is bizonyítaná ezt jobban, mint müncheni osztályfőnökének szavai, amikor azt javasolta, hagyja ott az iskolát:

"A maga puszta jelenléte lerombolja a tekintélyemet az osztály előtt."

Harry A. Cohen Egy délután Einsteinnel c. művében olvasható egy interjú, melyben Einsteint állítólagos bukásáról kérdezik:

“ - Széles körben elterjedt nézet, hogy Ön egy ízben megbukott matematikából? Igaz ez?
– Ugyan, dehogy. Ez egy elferdített történet. Amikor először tettem felvételi vizsgát a zürichi Politechnikai Főiskolára, 16 éves voltam, s nem voltam elég felkészült francia nyelvből és botanikából.
– Szóval nem bukott meg matematikából?
– Oh, nem. Soha nem buktam meg matematikából. Már 15 éves korom előtt elsajátítottam a differenciál- és integrálszámítást.”

Einsteinnel kapcsolatban gyakran olvasható az a ferdítés, miszerint a fizikus zseninek nehézséget jelentett az iskolai követelmény, sőt meg is bukott. Szent-Györgyi Albertnek viszont valóban meggyűlt a baja az iskolával: 

"Nagyon buta gyerek lehettem. Velem szinte semmi sem történt. Az iskolában állandóan csak magoltam. A könyveket gyűlöltem." 

Az állandó megfelelési kényszerrel küzdő Szent-Györgyi pályájára nagy hatással volt anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály (orvos, fiziológus), aki nem tartotta sokra unokaöccsét: 

"Ilyen buta embernek semmi keresnivalója a tudományban." mondta.

Nagybátyja végül megenyhült és megengedte, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végbélkutatással foglalkozzon. Első tudományos közleménye ennek megfelelően a végbélhámmal volt kapcsolatos. A kitűnő humorérzékkel megáldott Szent-Györgyi gyakran emlegette viccelődve:

"Nagybátyám miatt a rosszabbik végén kezdtem a tudományt."